Slick Shady

Egyszer régen, a Quaddari filmekben én voltam a legbátrabb fegyverforgató. Heh, bárcsak ismernék az igazságot!

Látod, nem vagyok én igazi, makulátlan hős. Inkább egy ezüstnyelvű mutatványos vagyok, aki menőn fest a kamerák előtt.

Meguntam a reflektorfényt, és azt hittem, lenyűgözhetem ezt az egyszerűbb vidéket. Kiderült, a színlelés nem is olyan könnyű forgatókönyv nélkül.

Különösen nem akkor, ha egy önkéntes hadseregbe soroztak be, és bekényszerítenek a vágóhídra...

Őő, tudod. Csak a leggyorsabb utat keresem vissza Riverrise-be.

Jó adag bátorság kell ahhoz, hogy erre kószálj ennyi bestia és bandita közt. Vagy, tudod, egy rakás jó színlelés.

Azért csak várom a nagy hősies pillanatomat. Bármelyik percben megmentem a helyzetet.

Nos, ez aztán biztos nem egy filmforgatás. Azt megmondhatom.

Amikor elpukkannak a vérpatronok itt kint, senki sem kiáltja, hogy „állj”.

Ez ööö... kissé ijesztő.

Megoldom... legalábbis ezt mondom majd nekik!

Á, ma a szikár, hallgatag típus szerepét játszom.

Itt aztán nincsenek bajba jutott hölgyek... hacsak nem látsz egy sárkányt.

Megleszek... hacsak nem látsz valami rémisztőt.

Nah, jól vagyok... csak ne nézz túl közelről.

Nos hát, pajtás, úgy hiszem, elkélne egy segítőtárs. Tudod, a biztonság kedvéért.

A cowboynak szembe kell néznie a félelmeivel... vagy találni valakit, aki megteszi helyette. Érdekel?

Van egy kis slamasztika, és a bátorságom épp kávészünetet tart. Benne vagy?

Hű, barátom, baj van készülőben. Mit szólnál, ha te vezetnél, én meg adom a lelki támaszt... biztonságos távolságból.