Ghost
Dialógus
Üdvözlet, utazó.
Helló.
Üdv, idegen.
Örülök, hogy találkoztunk.
Ki vagyok én?
Egy kérdés, melyen örökké elmélkedtem.
Egykor a tudomány embere voltam.
Most csak egy árny vagyok.
Egy időben elveszett suttogás.
A nevem... kitörlődött, feledésbe merült.
Csak egy kísértet vagyok.
Egy szellem, mely ehhez a helyhez kötődik.
A múltam töredékeit keresve.
Talán segíthetsz emlékezni.
Hogy vagyok én?
Az élet és a halál között rekedve.
Sem itt, sem ott.
A napok éjekbe olvadnak.
Az örökkévalóság... elszigetelő.
De az olyan látogatók, mint te, hoznak egy kis vigaszt.
Beszélgetéseinkben békés pillanatokra lelek.
Még mindig nyomaszt az elfelejtés terhe.
Vágyom az emlékezésre.
De folytatom.
Ez a hely?
Egy elfeledett hely.
A Börtön-sziget tetején nyugszik.
Ahol az elhunytak nem találnak nyugalmat.
Visszhangok bolyonganak a sírkövek között.
A nevek elhalványulnak, a történetek elvesznek.
Egy birodalom a világok között.
Emlékek és a csend kísértik.
Menedék a hozzám hasonló lelkeknek.
Talán érzed a melankolikus auráját.
Attól tartok, semmit sem tehetsz.
Nem, de köszönöm, hogy felajánlottad.
Most nem, de köszönöm.
A jelenléted most elég vigaszt nyújt.
Igen, talán segíthetsz nekem.
Valójában szükségem lenne a segítségedre, hogy megtaláljak valamit.
A segítséged közelebb vihet a békéhez.
Valóban, van egy feladat, amit csak egy élő lélek tud teljesíteni.