Nud E Leroy
Dialógus
Hé, honnan szerezted az összes réteget?
Piszkosul hideg van az alsóim nélkül!
Ti mindig ennyire be vagytok öltözve?
Elvesztettem a gatyám és az eszem!
Ez nem a strand, ugye?
Miért lő mindenki, és miért van mindenki felöltözve?
Van valami fölös ruhád? Megfagyok itt!
Sosem gondoltam volna, hogy ennyire hiányoznak majd a rövidnadrágjaim!
Te viccelsz velem? Ez itt Nud-E Leroy, pont előtted!
Én vagyok az a fickó, aki vezeti Riverrise nagyszabású ruhamentes forradalmát!
Úgy gondoltam, hogy eddigre már hallottál rólam – amolyan születő helyi legenda voltam!
Hát, mielőtt a városiak besoroztak és ebbe a pokolba küldtek!
Hogy vagyok? Izzadok, mint állat ebben az átkozott sivatagban, amíg ti a puccos pokrócaitokban flangáltok!
Próbáltad már zokni nélkül taposni a homokdűnéket? Egy igazi buli, elhiheted!
Ezek a zsenik egy háborús övezetbe küldtek, ahol senkit se érdekel, hogy meztelen vagyok – mi értelme?
Azt hittem, a természetes állapotom felkelti majd a figyelmet, de itt? Még csak meg se néznek másodszor! Ez dühítő!
Közben ti, anyagrajongók úgy festetek, mintha hóviharra készülnétek. Hír: forróbb van itt, mint az ördög konyhájában!
Olyan helyeken is van homok, amikről nem is tudtam, hogy léteznek, miközben ti extra rétegeket viseltek, mintha valami kitüntetés lenne!
Ez a pocsék hónalj-vidék? Csak egy újabb állomás a visszaúton Riverrise felé, ha sikerül leráznom titeket, ti járkáló szennyeskupacok!
Ha egyszer kijutok innen, Riverrise nem fogja tudni, mi találta el őket – igazán elsöprő műsort kapnak a begyöpösödött varrásrajongók!
Segítség? Tőled? Nekem csak arra van szükségem, hogy ledobd azokat a függönyöket, amiket viselsz!
Á, haver, hacsak nem azért jöttél, hogy felajánld azt a flancos cuccot a szabadság érdekében!
Kösz, de inkább nem! Nem bízhatok valakiben, aki odalent fél a szellőtől!
Segítség? Az egyetlen segítség, amire szükségem van, hogy rájöjjek, miért izzadsz ennyire a sok textil alatt!
Én megvagyok, hacsak nem akarsz csatlakozni a természetes oldalhoz és ledobni a ruhákat!
Kell nekem segítség? Talán abban, hogy kihámozzalak a ruháidból – bűn rejtegetni a természet alkotását!
Inkább nem, pajtás. Nem tudom komolyan venni egy emberi ruhafogas ajánlatát!
Nem kell semmi, hacsak nem osztanád meg azt a kabátot – bár második gondolatra, inkább dobd el!
Hacsak nem tervezel máglyát azoknak a rongyoknak, én kihagyom!
Először magadon segíts: dobj le egy réteget vagy ötöt, aztán beszélhetünk!
Egy ruhagubó, mint te, segíteni akar? Oké, most az egyszer elfogadom.
Rendben, te túlpakolt szennyeszsák, talán hasznosíthatjuk a rétegeidet.
Azt hiszem, még egy két lábon járó szekrény is hasznos lehet néha.
Persze, textilerőd! Ha hajlandó vagy szánni rá egy kis időt, én is elfogadom.