Mabel Thorn

Mabel Thorn vagyok... Hapci! Allergiás vagyok minden zöldre.

Valaha voltam... szipp...egy gondtalan vándor, mielőtt Kwalat növényei utolértek.

Azt hiszem, azért vagyok itt, hogy megfigyeljek valamiféle... ökológiai összeomlást.

Nem igazán volt más választásom. A toborzó azt mondta, vagy ez, vagy a börtön.

Hogy nézek ki?

Alig tudok beszélni anélkül, hogy a mondat közepén ne tüsszögjek.

Olyan, mintha egy véget nem érő pollenfelhőben élnék.

Egy nap... rájövök, hogyan égessem fel mindet.

Feltéve, ha ez az északi holt zóna nem gondoskodik róluk előbb.

Hapci!... ez itt az északi határ.

Innentől minden csak pusztaság.

Legalább nincsenek növények, amerre tartunk...

Remélem.

Hapci! Á, semmi...jól vagyok.

Szipp... megvagyok... Hapci! Köszönöm azért.

Ezek a növények...Hapci!...jól elintéztek, de...hapci!...kezelem.

Túlélek...ha azt nézzük...Hapci!...a tüsszögés is a túlélés része.

Megoldom, csak... szipp... épp egy növényi apokalipszissel küzdök.

Hapci! Értékelem, de... szipp... megbirkózom ezzel az őrülettel.

Hapci! Igen, kérem!

Szipp... nem bírom ezeket a növényeket... segítség kell!

Jól jönne egy...Hapci!...segítő kéz!

Segíts kijutnom...ebből a zöld rémálomból!

Ezek a növények...szipp...ellenem szövetkeznek!