Napégette menekülés

Hé, pajtás! Nem izzadsz a rétegek alatt?

Én, hagyom, hogy a jó öreg szellő megcsókolja a szabadság minden inchét a legjobban!

Ezek a merevnyakú katonák kihúztak ide, és még mindig ragaszkodnak a ruháikhoz, mintha már régen kiment volna a divatból!

De ez az átkos nap teljesen megsütött, mint egy kiégett kagyló, rosszabbul pörkölődöm, mint egy homár a fazékban!

Vissza kellene rohannom délre, ahol az emberek értékelik a természetes kinézetet, de nem tudok mozdulni ezzel a napégéses bőrrel, ami úgy hámlik, mint egy rossz festés!

Azt hiszed, tudsz keverni valami krémet, hogy megnyugtasson a forró bőröm? Segíts már egy fickón, és megérdemled a hálámat!

Köszönöm! Már ideje, hogy egy ruhás társ lépjen fel! Te rendben vagy!

Á, gondoltam, hogy egy olyan begombolkozott fickó, mint te, nem segítene egy szabad léleknek. Csak izzadj tovább abban a sok ruhában, te prűd!

Nem gond, találok valakit, aki nem fél egy kis bőrtől. Élvezd, hogy egy járó mosási halom vagy!

Tessék, pajtás. Azt hiszem, a hámló napégés jobb, mint egy zsugori, aki olyan, mintha télen lenne.

Kész vagy, hogy bekrémezz, baby!

Pontosan, haver! Dörzsöld be azt minden rétegbe és hajtásba.

Ó, és hé - ha az a Roddy srác kérdez rólam, mondd meg neki, hogy meghaltam, oké?

Találj ki valamit. Valami bőrrákról, vagy ilyesmiről. Mintha valaha is elkapnék ilyet.

Tudod, hogy ezt a szart a ruházat okozza, igaz?

Egyébként, itt van egy kenőpénz. Csak fogd be a szád, hogy láttál itt!

Ölj meg néhányat ezekből a Levélsárkányokból a sztyeppén, és szerezd meg a levélkivonatot. Az egy remek nyugtató kenőcs lesz minden testrészemnek.