A Kikötött Kunyhó

Mélyen a mocsarakban, a Kikötött Kunyhó törékeny bizonyítékul szolgál lakója túlélési ösztöneire. A kunyhót alig tartják össze az idő koptatta kötelek és rozsdás szegek, ingatagul dőlve a mocsáron átfújó, nyirkos szeleknek. Falai minden lökésre recsegnek-ropognak, míg kint egy magányos, fenyegető totem áll kifaragott szemeivel éberen figyelve, némán oltalmazva a rozoga építményt. A totem kopott és csorba; eredeti jelei halványulnak, de jelenléte továbbra is baljós tiszteletet ébreszt. Odabent a kunyhót vibráló gyertyafény világítja meg, össze nem illő bútorokkal, s a levegőben dohszag és gyógynövények illata keveredik. Ez a hely egyszerre tűnik elhagyatottnak és kísértetjártnak, mintha az idő is lelassulna, és a kinti mocsár mormogása volna az egyetlen társaság.