A Hervadókripta

Fojtogató borostyánnal befutott és elcsavarodott, göcsörtös fák sötét árnya által övezett, ez a benőtt temető elfeledve húzódik a rozsdás vaskapuk mögött. Az idő a sírkövek nagy részét már mohával és gyökerekkel lepte be, de a közepén egyetlen kőkript maradt érintetlenül: néma, lezárt és hideg. Felületén nincs név, csak egy halvány pecsét, amely kopott domborműként kivehető. A helybeliek kerülik e vidéket, azt állítva, hogy ott nem fúj a szél, és semmi, amit egyszer a földbe temettek, nem marad sokáig nyugvó állapotban.